Rőten izzó páfrányerdőt járnék:
a Vénusz lángoló tűzdzsungelét,
vagy fagyasztana egy jeges árnyék
a Ceres kisbolygónak felszínén.
A rianásra ügyelnék folyton
a Titán vastag, csillogó jegén,
de álmaimat írásba fojtom:
szereplő nem kell, csak a "te meg én".
Én Tazieffel kráterbe szálltam,
míg Széchenyi oroszlánt kergetett,
meteort néztem halálra váltan,
s Pirx kommunikátoron fecsegett.
Lángoló csodákat vártam egyre
- míg voltam szikrázó lábú legény:
mire egyszer fölérnék a hegyre,
száz nyilával lő rám majd a remény.
Komor kőerdőket járok újra,
a pokolba visz éjsötét utam.
Bozótban alszom lopva, elbújva
előled. Kevés maradtam, Uram.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.