őrület.
Nem is hitted el,
hogy tavasz vált föl telet,
és hívásra felel
a lét, de tudtad: vége lesz,
és vár a semmi rád
újra. Hát miért keseregsz?
Miért sikolt a szád?
Ez se volt más:
őrület,
s most éget a hiány.
Szaggatnád a bőrödet,
mert rossz volt az irány?
De jól tudod, hogy nincs más út,
mint amerre mész.
Az ember végül csöndbe jut,
a semmibe vész.
Ez se volt más:
őrület,
s bár vége lett talán,
ott hagyják a képüket
az emlékek falán.
A falon, amely majd ledől,
kövön nem marad,
szertefújja a semmi elől
a szél az álmokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.