Miért is kellene, hogy elmeséljem néked,
mi az, mi nyomja szívemet nagyon?
Elég, ha itt vagyok, és meghallgatlak téged,
és bánatommal nem öntlek nyakon.
Miért is kellene hogy úgy éljek, mint régen
hittem azt, hogy élni hogyan lehet?
Elég nekem, ha felriadva sötét éjben
felidézhetem néha nevedet.
Most újra sűrű, ködös éjben járok nappal:
egy csoda nem tart százezer napot,
és habár barátkozom a barna bánattal,
az emléket már el sem lophatod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.