nem állhat más kérdés most a költő elé,
holnap érjük a Szebb Jövőt el, vagy már ma?
Ez motoszkált bennem így, ma hazafelé.
Nincs igaz forma művészetben sem más, mint
pozitív: amelyik kifelé hasas.
Elvenni belőle nem szabad, mert így int
egy nem régen elhunyt, isteni pasas.
Megtanítják újra, hogy csak az a vers lesz majd jó,
amelyik a népről ír, és előre mutat.
Töri nekünk nyolcvan fölött pár nagy hasú golyhó
a négy sávos, nemzeti színű beton utat.
Mit nekünk egy Vasarely, Ady vagy egy József?
Bartók, Kurtágh, Ligeti, mondd csak el, mit ér
annak, akinek Kerényi és Wass Albert jó lesz?
A giccs a butasággal így szépen összefér.
Tudom jól, hogy nem szabadna dühből írni verset,
ha most mégis: indulatból, féltésből teszem:
kihalásra ítéltetett az a bolond nemzet,
amely ha tanulnék, írnék, megköti kezem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.